Vannak szavak, amiket kimondanék, de nem teszem, mert tudom, hogy falra hányt borsó lenne minden szó. A szónak van ereje, de csak, ha nyitott fülekre talál.
Amikor a vonaton utazva olvasok, van, hogy zavaróan hat minden kis zaj, beszélgetés, szipogás, amit amúgy is utálok, de van, amikor semmit nem hallok a körülöttem zajló világból, akkor sem, ha zajosan zajlik… Vajon hogyan lehetséges, hogy ha akarjuk, ki tudjuk iktatni a külvilágot? Mindnyájan hallunk vagy hallgatunk valamit, sokszor csak a saját gondolatainkat. Van, hogy hosszú dialógusokat hallgatok végig, amit egyes emberekkel folytatok a fejemben. Vannak, akik minden érzékükkel mások véget nem érő lelkendezését hallgatják. Például az MLM-előadásokon, vagy gondoljunk csak a politikusok hallgatóságára. Nem is tudatosul bennünk, hogy mennyire szükségünk van, hogy hallhassuk magunkat és a világot. Egyfajta önkábításnak vetjük alá magunkat, akár a híradóhoz kapcsolunk, akár egy talk show-hoz. Szerelmes pillanataimban a Something stupid című daltól mámoros gyengeség vesz rajtam erőt, az Insatiable-t hallgatva az extázis pillanatát idézve zsibbadok. Én szeretem ezt az önámítást. És szeretem, amikor szerelmem szavakkal is levesz a lábamról. Aki erős akar maradni, nem hallja meg a zenét, sem a verset, sem a szerelmes szót. Akinek jó azt hinni, hogy minden Isten akaratától függ, az nem akar és nem is fog logikusan gondolkodni, és csakis a pap prédikációjára nyitott, egyéb érvelés nála süket fülekre talál. Vagy vegyük a bankárt, aki a gazdasági hírek rabja vagy a brókert, aki nem tud elszakadni a tőzsde számaitól. Ha kikapcsoljuk a hang forrását, akkor is ott zajlik a történet az agyunkban, vonulnak a szavak, röpködnek a hangok, és hatásukra egyik pillanatról a másikra megváltozhat a hangulatunk. Truman Capote Fűhárfa című könyvében Miss Molly Talbo a füvek susogásában halott ismerősei hangját vélte felfedezni. Az indiai matematikus zseni S. Rámánudzsan azt állította, hogy felfedezését Namagiri istennőnek köszönheti, aki álmában tudatta azt vele. Mohammed is hallotta Isten kinyilatkoztatásait, és világvallást alkotott belőle-a régiből már nagyon elege volt, gondolom, azért ment fel a hegyre… Összegezve, kinyilatkoztathatjuk, hogy azt hallunk meg, amit meg akarunk hallani. A többi pedig elvész az éterben, vagy a párunk lelkében. Vagy az enyémben, mert nem mondhatom ki.
