RAJ KAPOOR

 Indiai zenét hallgattam a neten, és közben, valami infót ellenőrizve láttam, hogy Raj Kapoor ma született, azaz tegnap...: 1924 december 14-én. Azoknak, akik feltették a kérdést, hogy who the f… is Raj Kapoor, már itt is a válasz: indiai színész-rendező. Persze, hogy nem hallott róla magyar ember fia/lánya, mivel filmjeit Magyarországon csak 2000 után, az azóta minden évben megszervezett indiai filmhét keretében vetítették. Én Erdélyben láthattam kislány koromban, amikor drága nagymamámat elkísértem moziba. Romániában valamiért sok indiai filmet vetítettek. Nagy hatással voltak rám, azóta is imádom az indiai zenét és kultúrát. Az indiai filmekre jellemzően a cselekmény mindig a szerencsétlen szegény ember és a szerencsés gazdag ember közötti konfliktust mutatta be, oly módon, hogy közben igyekezett meggyőzni a gazdagsággal járó negatívumokról, és a szegény, de becsületes ember boldogságáról. Raj Kapoor sármjának és színészi tehetségének köszönhetően filmjei nagyon sikeresek voltak, még Berlinben is… Amikor 2000-ben Indiába látogattam, indiai barátnőm megszervezett egy látogatást az RK (Raj Kapoor) Stúdióba, azaz a világ második legnagyobb filmgyárába, Bollywoodba. Könnyekig meghatódva jártam be a város nagyságú stúdió kísérőnk által bemutatott részeit, és megnézhettük egy filmjelenet felvételét. Számomra a legnagyobb élmény mégis az a szoba volt ahol Raj Kapoor filmjeit őrizték, és persze a stúdió múzeuma, ahol kezembe vehettem az egyik leghíresebb filmjében, a 420-as törvénycikkben általa viselt japán márkájú tornacipőt, amit a film slágerében megénekel:

Mera Joota hai Japani

Yeh Patloon Inglistani

Sar pe lal topi Rusi

Phir bhi dil hai Hindustani

magyarul:

A cipőm japán,

Nadrágom angol,

Kalapom orosz,

De a szívem indiai.

www.intrika.humanity.com

 Hivatalnok, inas, orvos, utcalány, vagy éppen politikus… Kabos Gyula a Meseautóban mindenre kapható, hogy főpecsételőből egy nála jobb fizetéssel rendelkező nő férjévé avanzsálják… III Ramszesz képes volt kivakartatni elődei arcmását a karnaki és luxori paloták faláról és oszlopairól, hogy sajátját vésesse beléjük. Maurice Druon Az elátkozott királyok hét részes regényét olvasva tökéletes képet kapunk Franciaország középkori eseményeiről, politikájáról. Legnagyobb vakmerőség történelmi regényt írni, és régen élt királyok szájába adni talán soha el nem hangzott szavakat. De olyan írónak, mint amilyen M. Druon, aki éveket töltött könyvtárakban és levéltárakban a kor minden fellelhető írását végigtanulmányozva, elhisszük, hogy a valósághoz hű reprodukciót tárt elénk. Nos, a regénysorozatot azért említettem, mert az emberi gyarlóság összefoglalása, történelmi eseményekkel, megindítóan szép szerelmi történetekkel tarkított oldalakat lapozgathatunk, amelyeket főként az intrika szelleme hat át. Intrika és hazugság, ami úgy tűnik, hogy alapvető emberi magatartás. Függetlenül a cél fontosságától, a tét nagyságától a cselszövés szövevénye szövi át életünk. Ha netán nem jellemző valakire ez a magatartás, avagy még nem tapasztalta saját bőrén, az olyan szerencsés ember, hogy naponta hálálkodnia kellene Istennek, génjeinek vagy a felmenőknek, na és a születése - kori csillagkonstellációnak…

 Én csak akkor intrikálok, ha féltékeny vagyok valami másik nőre. Naná, hogy nem a legjobb tulajdonságait fogom bemutatni, ha éppen úgy bogozódik a beszélgetés fonala… De csak a szeretett férfit avatom be az intrikába, és őt is tudta nélkül… Néha ugyan látom a mosolygó tekintetén, hogy tudja mi folyik, de az nem baj. Különben nem kenyerem a mások elásása. Szomorúan tapasztalhattam személyem ellen irányuló intrikát az utóbbi időben. Ugyanis a hivatal falain belül dúló túlélésért folyó küzdelemben kiderül, hogy ki mennyire becsüli önmagát. Ugyanis, akinek van önbecsülése és önbizalma az nem a kollégák bemocskolásával tör felfelé, avagy próbál életben maradni, hanem saját értékeinek a felmutatásával. Az mindenképpen megnyugtat, sőt elégedettséggel nyugtázom, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele, sőt zuhan… Nem vagyok kárörvendő, de: hahaha! Ami rossz, hogy rosszul érintett, magamba zárkóztam, elkeseredtem, sok minden értelmét vesztette egy időre. De az élet tele van csapdákkal és gátakkal, túl kell rajtuk lépni, néha nagyot ugrani. És a gonosz végül elnyeri méltó büntetését.