Karácsony előtti drámai hangulatban.

Az emberek három esetben állnak melléd, az első esetben a szimpátia ill. empátia készségük tudatalatti, a másik kettőben tudatos: 
- ha sajnálnak - ez számukra pozitív, mert azt jelenti, hogy ők hozzád képest jobb helyzetben vannak
- ha a jóléted az övékre is pozitív hatással van
- ha a főnökük vagy...
És persze van családi szeretet és baráti lojalitás, de sajnos, ők nem a mindennapok részei, ők az ünnepekhez tartoznak.

Mindennap kapok feladatot. Mivel én mindig a magam természete és cselekedetei alapján várom el másoktól az azonos hozzáállást, sokszor meglepődöm, és sokszor csalódok.
Ma egy csoportképhez sminkeltem – szóltam előtte, hogy elmegyek sminkelni, és sietek - , de mire befejeztem – kb. 5 perc volt -, a csoport többi tagja már összeállt és elkattintották a felvételeket. Szörnyen rosszul esett, mert én vártam volna, vagy megkérdeztem-körülnéztem volna, hogy X vagy Y hol késik.
A mai feladatom elgondolkodni azon, hogy miért is maradtam le a csoportképről.
Variációim:
1. Annyira szürke egér vagyok, hogy senkinek nem hiányoztam
2. Annyira erős egyéniség, hogy nem akarták, hogy rajta legyek.
3. Annyira önző emberek vesznek körül, hogy csak arra figyeltek, hogy ők megörökítődjenek.
4. Lehet, hogy az én lojalításom, csoportszellemem elavult.
5. Egyszerűen csak smink nélkül oda kellett volna állnom, hogy ne várjanak rám, és most elefántot csinálok az egérből.

Feladat a javából!