“Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.” (Seneca)

Jó reggelt... Titanilla! (hadd szeressem magam, magam...)


 Most keltem fel, mert éjszaka 2 és 5 között agyaltam és forgolódtam. Az azért nem mondható el, hogy hasamra süt a nap... Utálom az esőt. Nem csoda, hogy Indiában minden évben megünneplik a monszun végét, amely ünnepség Ganesa (Ganpati, Ganesh) istennek való hódolás is egyben. Ganésa sörhasú - a jólét jele, elefántfejű isten, az akadályok elhárítója, szerencsehozó istenség. A fesztivál éppen ma kezdődik, és egy hétig tart. De jó lenne ott lenni!
  Egy másik tuti bulit Forksban (USA) tartanak, szintén mai napi kezdéssel. Stephenie Meyer tiszteletére rendezik, és a Twilight Saga főszereplőjének, Bellának a születésnapjához, szept. 13. - hoz kapcsolták az ünnepséget. Hát az sem lehet egy rossz buli...
 Jól vagyok, mármint ami a szakítást illeti. A dühöm úgy befolyásolta a gondolataimat, hogy vágyakozásnak híre-hamva sincs... Igaz, volt már ilyen, de ez most végleges, remélem... Másfél év szenvedély és marakodás, elég volt. Nem ilyen viszonyt akartam.
 Valamiért azt gondoltam, éreztem (akartam), hogy 2009-ben rátalálok az igazira, és január 9.-én jött egy mél, ami rögtön elkápráztatott. Udvarias, kedves, kicsengett belőle a félelem a visszautasítástól, ugyanakkor átitatva szenvedéllyel és humorral. Olyan szavak választéka, amelyek zamatától megborzongok. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, mert érdekesnek tűnt, kíváncsivá tett. Találkoztunk, és belebonyolódtunk. És most vége. A fenébe... Nem, ma nem sütök semmit, diétás napot tartok, reggeli: isteni finom szilvát darabokra vágtam, bioáfonyalevet (Bp. Múzeum krt.-i bioboltból) és natúr joghurtot (Cserpes) öntöttem rá.
Ma fogom befejezni a Twilight Saga utolsó könyvét, a Breaking Downt. Alig várom, hogy franciaágyamba és az olvasásba merüljek, ugyanakkor fura érzésem van. Ilyet csak akkor éreztem, amikor szerelmem néha egy-egy éjszakát töltött nálam, és a szeretkezések között gyomorgörcsöm keletkezett, ha eszembe jutott, hogy reggel elmegy, azaz távozik, és óriási hiányérzetet hagy maga után. Most is ezt érzem. Rettegek a gondolattól, hogy eljutok az utolsó oldalra, és elolvasom az utolsó betűt is, és mi lesz azután...? Miért izgulok majd, miért kelek fel...? Na sebaj, új életet kezdek!

Képviselőfánk recept - nagyon könnyű elkészíteni

Néha ízlelgetek egy-egy szót, most például a képviselőfánkot (kivételesen szó szerint...), vajon honnan kapta a nevét? Gondolom, valamikor egy képviselőnek süthette egy neves cukrász, vagy a kedvenc szeretője... Sokan azt gondolják, hogy bonyolult elkészíteni, pedig nem.
A recept - én a nagymamámtól örökölt 1936 évi Váncza Süteményes könyv receptje alapján sütöm:

Tészta: 10 dkg. vajat 10 evőkanál vízzel felforralok. Amikor forr, 10 dkg grízes lisztet szórok bele, és addig főzöm lassú tűzön kevergetve, amíg a tészta össze nem áll a lábosban, elválva a lábos szélétől. Még forrón, egyenként 4 egész tojást keverek hozzá. Sütőlemezre tojás nagyságú halmokat rakok, és 170 fokon, sárga színű fánkokat sütök.
Krém: 2 tojássárgáját 12 dkg cukorral, 1 tasak vaníliacukorral, 2 dl tejjel és 3 dkg fehér liszttel állandóan kevergetve sűrű krémmé főzök. Amikor kihűlt, ízlés szerinti mennyiségű kakaót - én jó sokat teszek bele, és 5-10 dkg vajat keverünk hozzá, megint csak ízlés szerint...
A fánkok tetejét felnyitom, megtöltöm krémmel, nyomok bele tejszínhabot, és bekapom...

Kell ennél jobb...?

Szakítottam, de most véglegesen.

Drága Barátnőm!

Ha még egyszer nős férfira nézek, szúrd ki a szemem! Nem, nem elég, ha leütsz, mert utána még magamhoz is térhetek…, és látni fogok és hallani… Ja, igen, és öntsél ólmot a fülembe. Semmi de! Így majd nem tudok hízelgő bókokat elolvasni, és gyönyörűséges szavakat is hiába suttognak a fülembe. Nem akarok több bűbájt!!!    

 Miért várom mégis az e-mailt, az sms-t, a telefont? Mert őrült vagyok?! Dehogy! Csak mert alacsony a szerotonin szintem. Mert magas a noradrenalin és a dopamin szintem. Mert kényszeres vagyok, csak rá tudok gondolni, és csak arra, hogy milyen volt a karjaiban. És biztosan kiugróan magas az oxitocin a szervezetemben, amit a vele átélt szex produkált. Jaj, és a legfontosabb, hogy ha nem tudnád, a spermának antidepresszáns hatása van! Nem, nem feltétlenül orálisan adagolva… Ezek után nyilvánvaló, hogy semmi más nem tudja elvonni a figyelmemet Róla... Lehet, hogy függő lettem!          

Látom magam kívülről, ahogy ballagok, vonszolom magam, életunt arc, szánalmas látvány…

Semmi nem érdekel. Nyújtják az újságot az aluljáróban, de kikerülöm. Elég nekem a saját életem súlya, többet nem akarok viselni.

Tudod mit nem értek? Átgondoltam, hogy mit kellene változtatnom, de rájöttem, hogy nem akarok más lenni, csak azért, hogy a kedvére tegyek. Ez azt jelenti, ugyebár, hogy már nem is szeretem!? De akkor miért vágyom rá annyira, hogy levegőt is alig kapok?!
Azt hiszem elmegyek képviselőfánkot sütni. Csokis is, krémes is, isteni finom.