“Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.” (Seneca)

Jó reggelt... Titanilla! (hadd szeressem magam, magam...)


 Most keltem fel, mert éjszaka 2 és 5 között agyaltam és forgolódtam. Az azért nem mondható el, hogy hasamra süt a nap... Utálom az esőt. Nem csoda, hogy Indiában minden évben megünneplik a monszun végét, amely ünnepség Ganesa (Ganpati, Ganesh) istennek való hódolás is egyben. Ganésa sörhasú - a jólét jele, elefántfejű isten, az akadályok elhárítója, szerencsehozó istenség. A fesztivál éppen ma kezdődik, és egy hétig tart. De jó lenne ott lenni!
  Egy másik tuti bulit Forksban (USA) tartanak, szintén mai napi kezdéssel. Stephenie Meyer tiszteletére rendezik, és a Twilight Saga főszereplőjének, Bellának a születésnapjához, szept. 13. - hoz kapcsolták az ünnepséget. Hát az sem lehet egy rossz buli...
 Jól vagyok, mármint ami a szakítást illeti. A dühöm úgy befolyásolta a gondolataimat, hogy vágyakozásnak híre-hamva sincs... Igaz, volt már ilyen, de ez most végleges, remélem... Másfél év szenvedély és marakodás, elég volt. Nem ilyen viszonyt akartam.
 Valamiért azt gondoltam, éreztem (akartam), hogy 2009-ben rátalálok az igazira, és január 9.-én jött egy mél, ami rögtön elkápráztatott. Udvarias, kedves, kicsengett belőle a félelem a visszautasítástól, ugyanakkor átitatva szenvedéllyel és humorral. Olyan szavak választéka, amelyek zamatától megborzongok. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, mert érdekesnek tűnt, kíváncsivá tett. Találkoztunk, és belebonyolódtunk. És most vége. A fenébe... Nem, ma nem sütök semmit, diétás napot tartok, reggeli: isteni finom szilvát darabokra vágtam, bioáfonyalevet (Bp. Múzeum krt.-i bioboltból) és natúr joghurtot (Cserpes) öntöttem rá.
Ma fogom befejezni a Twilight Saga utolsó könyvét, a Breaking Downt. Alig várom, hogy franciaágyamba és az olvasásba merüljek, ugyanakkor fura érzésem van. Ilyet csak akkor éreztem, amikor szerelmem néha egy-egy éjszakát töltött nálam, és a szeretkezések között gyomorgörcsöm keletkezett, ha eszembe jutott, hogy reggel elmegy, azaz távozik, és óriási hiányérzetet hagy maga után. Most is ezt érzem. Rettegek a gondolattól, hogy eljutok az utolsó oldalra, és elolvasom az utolsó betűt is, és mi lesz azután...? Miért izgulok majd, miért kelek fel...? Na sebaj, új életet kezdek!