"Az egyik elmeséli a másiknak, a titokzatos lánc egyre hosszabb lesz, és az, amiről az író azt hitte, hogy magányos munka, egyszer csak átalakul: híd lesz belőle, csónak, amelynek segítségével a lelkek közlekednek és kapcsolatba kerülnek egymással." Paulo Coelho

 Elolvastam, befejeztem a Twilight-ot, azaz a Break Down-t. És nagyon kíváncsi vagyok a két filmre, amit ebből a könyvből készítenek! Legalább van mire várni...!
 Éppen befejeztem Örkény Egyperces novelláit (valahogy kezembe került és kedvet kaptam hozzá, hogy újraolvassam), előtte Kepes András Válogatását a XX. századi világirodalomból... Néhány kolléganőm már Twilight lázban égett, amit elnéző mosollyal nyugtáztam, mint amikor a több-száz oldalas Harry Potter könyveket olvasták.Aztán az első film kézről-kézre járt - ez mind 2009 elején történt - és azt gondoltam, hogy, ha ezek ilyen lelkesek, legalább tudjam az okát, és én is megnéztem. Zsibbadva... Nehezen tértem magamhoz a kábulatból, és már értettem a lelkesedést. De amikor belekezdtem a könyvbe, azt gondoltam, hogy: jaj, micsoda egyszerű nyelvezet, folytassam az olvasást egyáltalán...?
És akkor megnéztem a neten, hogy ki is az a Stephenie Meyer. A róla kapott információk meggyőztek: Jane Austen, Shakespeare, Bronte nővérek, W. Goldman, Douglas Adams mind a kedvenc írói között szerepelnek. De különben is, gondoltam, aki kitalálta ezt a különleges történetet, azt illik elolvasni...
És aztán alig vártam, hogy kinyithassam, meg hogy kezembe kapjam a következőt...
 És most azt mondom, hogy irodalmi Nobel díjat adnék az írónőnek. Ha valaki csodálkozna, elmondom, hogy miért. Nos, miért is adnak irodalmi Nobelt...? Például Ivo Andric horvát író Híd a Drinán könyvéért kapta. Hogy azért-e, mert bizonyos történelmi eseményeket hűen tálalt-e, vagy azért mert a szó-füzérei olyan megindítóak, hogy már csak azért is érdemes elolvasni, nem tudom. Ennek ellenére, nem sokan ismerik. Visszatérve a Twilighthoz, nehezen hiszem el, hogy, mondjuk 50 éven belül lenyűgözőbb könyv kerül a polcokra, vagy nagyobb olvasótáborral büszkélkedő írás. A jelzők, amik eszembe jutnak: fantáziadús, eseményekben gazdag, izgalomban tart az utolsó betűig, romantikus, családcentrikus. Továbbá: az ember jobb lesz tőle, de legalábbis jobb akar lenni. A spirituális érzelmi kapcsolatot a vad testiség fölé helyezi, és furcsa mód, kiderül, hogy aki csak olvassa, mindig is ugyanarra vágyott: a tökéletes egyesülésre, áldozatok árán is. És megértő, összetartó családra. És önuralomra, ami sokszor olyan nehezen kivitelezhető, vagy egyáltalán nem. Szóval, ott van minden vágyunk sűrítve ebben az írásban. És szerencsére hétköznapi nyelven, hogy minden olvasó megélhesse a katarzist. Ennyi.
Szép álmokat!