részlet a könyvből 

Tenger

Állt a kora reggeli fényben. A közeledő-visszahúzódó hullámok, mint tétovázó, évődő szerelmes, megsimították, majd elengedték a lábujjait, bokáját, de néha egészen a láb­száráig merészkedtek, cirógatták. Mosolygott, megadóan. Imádta a tengert.

Körülnézett. Senki nem volt a láthatáron. Még lustál­kodnak, lassan készülődnek. De, talán ez a sziklás partrész amúgy sem vonzza a turistákat.

Elkezdte kigombolni a ruháját. Lassan, élvezettel, mint­ha sztriptízt adna elő. Közönsége persze nem volt, de a víz fodrain csillogó cseppek mintha kacsintottak volna.

Incselkedsz…?! – kérdezte a kellemesen langyos vizet.

A ruha a kőre hullott, kilépett belőle. Lehunyta a szemét, és élvezte, ahogy a nap falja a meztelen bőrét. Olyan jó, ez olyan jó – gondolta, – de a vízé vagyok. Besétált a tengerbe. Érezte a mellbimbóin a nap forrósá­gát, és ahogy fokozatosan mélyült a víz engedte, hogy kel­lemes, bizsergető simogatással az ágyékához érjen. Kicsit visszalépett, de csak annyira, hogy a víz újra hozzásimul­hasson, ott, a klitorisznál. Megborzongott a kéjtől. Lassan ráfeküdt a vízre, egy darabig hason lebegett, majd megfordult, és lábait kissé szétnyitva, hagyta, hogy nyaldossa a víz. Néha úszott egy kicsit, aztán újra az ágyé­kában erősödő forróságra koncentrált. Mosolygott.

Nem messze tőle csobbant a víz. Mi ez? Kíváncsian né­zett körül. Te jó ég! Egy férfi…

A férfi bosszúsan nézett vissza rá. Mennyire lehet? Harminc méter? Ötven? Mit keres itt?! Nyilván ő sem szereti a tömeget, a ricsajt. Nézték egymást, tétovázva. Meghátrálni, vagy úgy ten­ni, mintha nem vettem volna észre, vagy…? Végül a férfi döntött és lassan, ráérősen feléje úszott. Mit csinál ez? De hát meztelen vagyok! Na és, a víz elta­kar. Dehogy takar, hiszen a tengerfenék is látszik…! Mind­egy, bevárja.

A férfi néhány méterre tőle leállt az úszással. Bólintott, de nem szólt. Egymás tekintetét figyelték. Szép szeme van, kifejező. Belehasított a felismerés: ezt az embert ugyanaz a szenvedély fűti, ugyanaz: tengerszerelem.

Most akkor mi legyen? Ha nem mozdulok, megfordul, és itt hagy. Egy lendület, és ott lebegett karnyújtásnyira a férfi mel­lett. Zöld szeme van, a víz tükröződik benne. Kinyújtotta a kezét, és tenyerét a férfi mellkasára tette: a szíve hevesen dörömbölt. Lassan csúsztatta a kezét a has irányába. Kö­zépső ujja elidőzött a férfi köldökén, majd tovább siklott a tenyere. A fanszőrzetén megállt – nem követi a divatot, nem baj. Nézte a férfi kitágult pupilláit. Megremegett, akarta az érintését, mégis meglepte a férfi markának enyhe szorítása a mellén. Elhúzódott, úszni kezdett, megkerülve a férfit, az­tán ellazulva hagyta, hogy a víz felemelje. Kezével evezve a férfi elé siklott, a szemét lehunyta. Hasát égette a nap me­lege, és a vágy. Combjai szétnyíltak.

Érezte a férfi ujjait a tomporán. Istenem, csodás. Egy erősebb nyomás a combjai között, majd körkörös simoga­tás. Felnyögött. Kezével a férfi péniszét kereste, megtalálta, ó, igen, szép… Először végigtapogatta, majd kifeszített te­nyerét a legérzékenyebb pontjára tapasztotta és lassan moz­gatni kezdte. A férfi ujjai a lábai között játszadoztak, majd hirtelen, de egyáltalán nem váratlan mozdulattal behatoltak a hüvelyébe. A teste megrándult. Kezével most már szoro­san markolta az ismeretlen farkát, az meg a mellére hajolt, puhán ajkai közé vette a mellbimbót, mohón beleharapott, mintha az egész mellét akarná felfalni.

Ahogy közeledett az orgazmus, a testük egymáshoz fe­szült, a tekintetük cinkosan összekapcsolódott. A kéj hang­jai elterültek a vízen.

A remegés lassan elmúlt. Amint a valóság fészkelődni kezdett a nő tudatában, szabadulni akart: a víz és ő, a varázs várt még rá. Szemével jelezte, hogy jó volt, majd úszni kez­dett. A férfi egy darabig figyelte, majd elterült a vízen, és ellentétes irányt vett komótos karcsapásokkal.