részlet a könyvből
Tenger
Állt a kora reggeli fényben. A közeledő-visszahúzódó hullámok,
mint tétovázó, évődő szerelmes, megsimították, majd elengedték a lábujjait,
bokáját, de néha egészen a lábszáráig merészkedtek, cirógatták. Mosolygott,
megadóan. Imádta a tengert.
Körülnézett. Senki
nem volt a láthatáron. Még lustálkodnak, lassan készülődnek. De, talán ez a
sziklás partrész amúgy sem vonzza a turistákat.
Elkezdte kigombolni a
ruháját. Lassan, élvezettel, mintha sztriptízt adna elő. Közönsége persze nem
volt, de a víz fodrain csillogó cseppek mintha kacsintottak volna.
Incselkedsz…?! – kérdezte a kellemesen langyos vizet.
A ruha a kőre
hullott, kilépett belőle. Lehunyta a szemét, és élvezte, ahogy a nap falja a
meztelen bőrét. Olyan jó, ez olyan jó – gondolta, – de a vízé vagyok. Besétált
a tengerbe. Érezte a mellbimbóin a nap forróságát, és ahogy fokozatosan
mélyült a víz engedte, hogy kellemes, bizsergető simogatással az ágyékához
érjen. Kicsit visszalépett, de csak annyira, hogy a víz újra hozzásimulhasson,
ott, a klitorisznál. Megborzongott a kéjtől. Lassan ráfeküdt a vízre, egy
darabig hason lebegett, majd megfordult, és lábait kissé szétnyitva, hagyta,
hogy nyaldossa a víz. Néha úszott egy kicsit, aztán újra az ágyékában erősödő
forróságra koncentrált. Mosolygott.
Nem messze tőle
csobbant a víz. Mi ez? Kíváncsian nézett körül. Te jó ég! Egy férfi…
A férfi bosszúsan nézett vissza rá. Mennyire lehet? Harminc
méter? Ötven? Mit keres itt?! Nyilván ő sem szereti a tömeget, a ricsajt. Nézték
egymást, tétovázva. Meghátrálni, vagy úgy tenni, mintha nem vettem volna
észre, vagy…? Végül a férfi döntött és lassan, ráérősen feléje úszott. Mit
csinál ez? De hát meztelen vagyok! Na és, a víz eltakar. Dehogy takar, hiszen
a tengerfenék is látszik…! Mindegy, bevárja.
A férfi néhány
méterre tőle leállt az úszással. Bólintott, de nem szólt. Egymás tekintetét
figyelték. Szép szeme van, kifejező. Belehasított a felismerés: ezt az
embert ugyanaz a szenvedély fűti, ugyanaz:
tengerszerelem.
Most akkor mi legyen?
Ha nem mozdulok, megfordul, és itt hagy. Egy lendület, és ott lebegett
karnyújtásnyira a férfi mellett. Zöld szeme van, a víz tükröződik benne. Kinyújtotta
a kezét, és tenyerét a férfi mellkasára tette: a szíve hevesen dörömbölt.
Lassan csúsztatta a kezét a has irányába. Középső ujja elidőzött a férfi
köldökén, majd tovább siklott a tenyere. A fanszőrzetén megállt – nem követi
a divatot, nem baj. Nézte a férfi kitágult pupilláit. Megremegett, akarta
az érintését, mégis meglepte a férfi markának enyhe szorítása a mellén.
Elhúzódott, úszni kezdett, megkerülve a férfit, aztán ellazulva hagyta, hogy a
víz felemelje. Kezével evezve a férfi elé siklott, a szemét lehunyta. Hasát
égette a nap melege, és a vágy. Combjai szétnyíltak.
Érezte a férfi ujjait
a tomporán. Istenem, csodás. Egy erősebb nyomás a combjai között, majd
körkörös simogatás. Felnyögött. Kezével a férfi péniszét kereste, megtalálta, ó,
igen, szép… Először végigtapogatta, majd kifeszített tenyerét a
legérzékenyebb pontjára tapasztotta és lassan mozgatni kezdte. A férfi ujjai a
lábai között játszadoztak, majd hirtelen, de egyáltalán nem váratlan
mozdulattal behatoltak a hüvelyébe. A teste megrándult. Kezével most már szorosan
markolta az ismeretlen farkát, az meg a mellére hajolt, puhán ajkai közé vette
a mellbimbót, mohón beleharapott, mintha az egész mellét akarná felfalni.
Ahogy közeledett az
orgazmus, a testük egymáshoz feszült, a tekintetük cinkosan összekapcsolódott.
A kéj hangjai elterültek a vízen.
A remegés
lassan elmúlt. Amint a valóság fészkelődni kezdett a nő tudatában, szabadulni
akart: a víz és ő, a varázs várt még rá. Szemével jelezte, hogy jó volt, majd
úszni kezdett. A férfi egy darabig figyelte, majd elterült a vízen, és
ellentétes irányt vett komótos karcsapásokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek, Kedves Olvasó!
Ide kalauzolt a sors, vagy tudatosan érkeztél, s, ha már itt vagy, olvassál.
Ha tetszik, írd meg, ha nem tetszik, azt is közöld.
Derűt és jóságot kívánok!
Desirée