Milyen szörnyű érzés, milyen zsibbasztó gondolat elfogadni, beletörődni, hogy van sorsszerűség, és bármit tehetsz, nem tudsz rajta változtatni. Hiába a levelek, a találkozások, a szándék, nem születtem arra, hogy harmonikus, nyugodt kapcsolatban éljek. De akkor meg mit kell tennem, mi a cél? A semmi?

De gyönyörű reggelünk van! Rosszalkodtam: ham and eggs - et reggeliztem, petrezselyemmel megszórva. Mára is van kerti munka: a nyári almafa alatt rengeteg a gyom. De fél óra alatt végzek vele, remélem, működik a gyökerestől kihúzás módszer. Amióta rákattantam a kertészeti műsorokra, egyre nagyobb kedvvel foglalkozom a kerttel, amikor van rá időm, de még mindig nagyon elhanyagolt.
 Egy festő pasitól kaptam levelet. Fura, de sokszor találnak meg művészek, meg én is őket. Bár, miért lenne fura, a társkeresőn lévő képeim, meg a vers is magáért beszél. Hogy aztán miért rekedünk meg a jó ismerősi kapcsolatnál, millió oka van. Ő városi lakáshoz szokott, nekem kell a kert, ő tengerparton sütteti magát, ha teheti, én meg városnézős szabadságra vágyom, stb. És nem akartunk kompromisszumot kötni. Tudom, hogy így nehéz, de az mire lenne jó, ha néhány hónap vagy év után szenvednénk az ellentétektől?!