Szakítottam, de most véglegesen.

Drága Barátnőm!

Ha még egyszer nős férfira nézek, szúrd ki a szemem! Nem, nem elég, ha leütsz, mert utána még magamhoz is térhetek…, és látni fogok és hallani… Ja, igen, és öntsél ólmot a fülembe. Semmi de! Így majd nem tudok hízelgő bókokat elolvasni, és gyönyörűséges szavakat is hiába suttognak a fülembe. Nem akarok több bűbájt!!!    

 Miért várom mégis az e-mailt, az sms-t, a telefont? Mert őrült vagyok?! Dehogy! Csak mert alacsony a szerotonin szintem. Mert magas a noradrenalin és a dopamin szintem. Mert kényszeres vagyok, csak rá tudok gondolni, és csak arra, hogy milyen volt a karjaiban. És biztosan kiugróan magas az oxitocin a szervezetemben, amit a vele átélt szex produkált. Jaj, és a legfontosabb, hogy ha nem tudnád, a spermának antidepresszáns hatása van! Nem, nem feltétlenül orálisan adagolva… Ezek után nyilvánvaló, hogy semmi más nem tudja elvonni a figyelmemet Róla... Lehet, hogy függő lettem!          

Látom magam kívülről, ahogy ballagok, vonszolom magam, életunt arc, szánalmas látvány…

Semmi nem érdekel. Nyújtják az újságot az aluljáróban, de kikerülöm. Elég nekem a saját életem súlya, többet nem akarok viselni.

Tudod mit nem értek? Átgondoltam, hogy mit kellene változtatnom, de rájöttem, hogy nem akarok más lenni, csak azért, hogy a kedvére tegyek. Ez azt jelenti, ugyebár, hogy már nem is szeretem!? De akkor miért vágyom rá annyira, hogy levegőt is alig kapok?!
Azt hiszem elmegyek képviselőfánkot sütni. Csokis is, krémes is, isteni finom.