Úgy döntöttem, hogy nem rágom magam a megváltoztathatatlanul - nahát, ennyi t betű egy szóban!
Hétvégén a kertben matattam, gyomláltam, átültettem néhány mirabillis yallapát, azaz estikét, remélem, túlélik, kitettem egy nagy üveg kovászos uborkát a napra - éjszaka óriási vihar volt, most is esik, nem tudom hogyan fog "beérni"...
 Holnap este találkozom egy idősebb úrral, 62 éves, de nagyon sármosnak tűnik a képeken: nem merev, színpadias beállítások, hanem kellemes lazaság, derűs, nyugodt tekintet, ízléses viselet. Meglátjuk...
 Most láttam egy desszert receptet a Paprika TV-ben, amit lehet, hogy meg is csinálok ma: tejberizs helyett, tejbe kuszkusz narancshéjjal, fahéjjal, pisztáciával, tetejére sós-tejszínes karamellt csorgatok.

Gondolkodtam, hogy vajon helyes-e, hogy szigorú vagyok amikor szűröm a jelentkezőket, de rájöttem, hogy a megérzéseimre hallgatni helyes. Az előítélet sajnos a tapasztalat szüleménye, és nehéz átlépni rajta, bár néha kényszerítem magam, pl. ha látok egy tetoválást egy alkaron, akkor nem törlöm rögtön az üzenetet.

Első a kép, amiből próbálom megfejteni, hogy mit sugall, főleg a tekintet, de sok minden mást is elárul még. Ilyenek zavarnak: meztelen felsőtest, vagy ujj nélküli póló vagy trikó, sörös korsót szürcsöl a pasi, előfordult már olyan is, hogy nő vagy nők ölelgették. Érdekes érzékeltetése a szenvedélyes szerelemnek... Biztosan a legtöbb nő ilyen pasira bukik...sic Nem tudom, hogy ennyire önelégült, öntelt álmacsók, vagy tényleg hülyék. Azért jó, hogy ennyire lazák, mert gyorsan és fájdalommentesen lehet kikerülni az ilyet.

Szóval, megdöbbentő, hogy a férfiak mennyire nem tudják, hogy mi kell a nőknek. Amikor Mercedes, Audi, vagy Harley Davidson mellett villognak, vagy éppen egy vitorlás kormánykerekénél, na, azt értem. Bár nekem nem szempont - amilyen hülye vagyok.

Szűrök-szűrök logikusan. És marad a szinglilét.

Milyen szörnyű érzés, milyen zsibbasztó gondolat elfogadni, beletörődni, hogy van sorsszerűség, és bármit tehetsz, nem tudsz rajta változtatni. Hiába a levelek, a találkozások, a szándék, nem születtem arra, hogy harmonikus, nyugodt kapcsolatban éljek. De akkor meg mit kell tennem, mi a cél? A semmi?

De gyönyörű reggelünk van! Rosszalkodtam: ham and eggs - et reggeliztem, petrezselyemmel megszórva. Mára is van kerti munka: a nyári almafa alatt rengeteg a gyom. De fél óra alatt végzek vele, remélem, működik a gyökerestől kihúzás módszer. Amióta rákattantam a kertészeti műsorokra, egyre nagyobb kedvvel foglalkozom a kerttel, amikor van rá időm, de még mindig nagyon elhanyagolt.
 Egy festő pasitól kaptam levelet. Fura, de sokszor találnak meg művészek, meg én is őket. Bár, miért lenne fura, a társkeresőn lévő képeim, meg a vers is magáért beszél. Hogy aztán miért rekedünk meg a jó ismerősi kapcsolatnál, millió oka van. Ő városi lakáshoz szokott, nekem kell a kert, ő tengerparton sütteti magát, ha teheti, én meg városnézős szabadságra vágyom, stb. És nem akartunk kompromisszumot kötni. Tudom, hogy így nehéz, de az mire lenne jó, ha néhány hónap vagy év után szenvednénk az ellentétektől?!

A félelem hálójában


Kaptam ma levelet a netes tárkereső postaládámba. Ó, de jó, hátha az igazi - volt az első gondolatom. Ugyan, ezt gondoltad már néhány százszor..., és még mindig egyedül falod a vacsorát az ágy közepén! - lohasztottam az ujjongásom. Van aki azt állítja, hogyha nagyon akarunk valamit az megvalósul, van aki meg azt, hogy nem szabad görcsösen akarni semmit. Na, eljutottam oda, hogy én most már semmit sem tudok, nem akarok és nem merek. Felsejlett, hogy talán bodhissatwa közeli állapotban volnék. Az csak a baj, hogy ez az állapot nem dob fel, hanem megijeszt.

Jó reggelt Én, azaz nekem! 


 A ma reggel szép és napsütéses odakint, de megint csak ölelésmentes, így hát szomorú idebent. Párom, társam, szerelmem vágyálom, pedig keresem, égen, földön, internetes társkereső csatornán. 
 Néhányszor azt hittem, hogy megtaláltam, aztán kiderült, hogy nem. Egy ismerősöm mondta, hogy csupán elfuserált és aberrált emberek találhatók ezeken a portálokon. Tapasztaltam egy s mást én is, de vitába szálltam vele - bár nem árultam el, hogy az akkori barátommal ott ismerkedtünk meg, ám amikor a harmadik neten összehozott kapcsolatom is befejeződött, felmerült bennem, hogy bizony valami nincs rendben. Azóta tépelődöm, hogy min kellene változtatnom, hogyan lehetnék önmagam, mégis  másmilyen. Az igényeimet fenntartva, mégis kompromisszumra képes. Nem tudom, csak gyötrődöm, ez életem legnagyobb dilemmája. Még a kávé - croissant reggeli sem dob fel. Valaki, valaki! Van olyan akinek sikerült? És, akinek nem, az tudja, hogy miért nem? Segítség!

Gyors Croissant recept Limara blogjából - fél adag is elég:

Hozzávalók: 70 dkg liszt, 1 pohár joghurt vagy kefír (140 g), 2 dl tej,1 kk só, 4-5 ek. cukor, 2 tojás, 5 dkg élesztő, 25 dkg hideg vaj,1 tojás a kenéshez
 A hozzávalókból, a vaj kivételével tésztát dagasztottam, majd hűtőbe tettem 1-1,5 órára. Ezután nyolc egyforma darabba vágom, gömbölyítem őket, majd mindet kinyújtom jó vékonyra, kör alakúra.. A hideg vajat sajtreszelőn lereszeltem és körülbelül 7 egyenlő kupacra osztottam. Az első kinyújtott lapra szórtam egy adagot, rátettem a következő lapot, erre jött megint vaj, megint lap, így tovább, míg el nem fogyott. A legutolsó lap tetejére nem kell vaj. Ezután a tésztát kinyújtottam, olyan 2-3 mm vastagra, majd 16 cikkre vágtam (lehet 20 is, akkor kisebb kiflik lesznek). Feltekertem őket, majd sütőpapírral bélelt tepsire ültettem.  Hagyom duplájára kelni, tojással lekenve mennek a 180 fokra előmelegített sütőbe, kb. 15 percre.
 Egy adagot kelés nélkül éjszakára hűtőbe teszek, másnap reggel megkenem tojással, és hideg sütőben kezdem sütni, 180 fokra állítva, kb. 25 percig. Meg lehet szórni mazsolával, csokireszelékkel, vagy akár sajttal.
Jó étvágyat!