Szabad
vagyok!
Nem
kell hatkor kelnem! Mindig utáltam, ahogy a mobilom jelezte a munkanapot. Nincs
több pipipipi – ez a mobilom ébresztője, csak utána következett a pipilés…
Két hét után már a kutyáim is megszokták
a jólétet, és ők sem kezdenek mocorogni hatkor. A drágáim türelmesek és
megértőek, mint mindig, mert mostanában öt körül ébredek..., magamtól. ViviVivi… Kipihenten és lelkesen
botorkálok át a nappaliba.
Szabad vagyok, rengeteg idővel. De nem
engedem meg magamnak a henyélést. Legkésőbb 7-kor már pötyögök a legújabb
könyvemen. Előtte még átnézem az FB infóit, csekkolom, néha vissza is jelölöm a
baráti kéréseket, kiiktatom a nem szimpatikus, nőkre hajtó pasikat. Válaszolok
a levelekre, ránézek az érdekesnek tűnő hírekre.
Miután felfogtam és rádöbbentem, hogy
szabad vagyok, rengeteg idővel – igen, ezt már leírtam, de olyan jó újra és újra
átérezni! – na, szóval, készítettem egy listát. Életkedvem és a korábbi
vágyaim, elképzeléseim belobbantak, mint egy izzó kályha…
Ssszzzzszinteserccccegtemazzzzzizzzzzzgalomtól.
Senki és semmi nem foghat vissza! Járt
az agyam, jöttem-mentem-kutattam a lehetőségeket a világban – ami leginkább Budapest…
– , és magamban. Amire eddig nem volt időm, na,
majd most! Színdarabot írok, dobolni tanulok meg salsázni, és
valami egzotikus nyelvtudásra is jó lenne szert tenni, és ezernyi más ötlet
kergetőzött a fejemben.
