Szabad vagyok!

 

Nem kell hatkor kelnem! Mindig utáltam, ahogy a mobilom jelezte a munkanapot. Nincs több pipipipi – ez a mobilom ébresztője, csak utána következett a pipilés…

Két hét után már a kutyáim is megszokták a jólétet, és ők sem kezdenek mocorogni hatkor. A drágáim türelmesek és megértőek, mint mindig, mert mostanában öt körül ébredek..., magamtól. ViviVivi… Kipihenten és lelkesen botorkálok át a nappaliba.

Szabad vagyok, rengeteg idővel. De nem engedem meg magamnak a henyélést. Legkésőbb 7-kor már pötyögök a legújabb könyvemen. Előtte még átnézem az FB infóit, csekkolom, néha vissza is jelölöm a baráti kéréseket, kiiktatom a nem szimpatikus, nőkre hajtó pasikat. Válaszolok a levelekre, ránézek az érdekesnek tűnő hírekre.

Miután felfogtam és rádöbbentem, hogy szabad vagyok, rengeteg idővel – igen, ezt már leírtam, de olyan jó újra és újra átérezni! – na, szóval, készítettem egy listát. Életkedvem és a korábbi vágyaim, elképzeléseim belobbantak, mint egy izzó kályha…

Ssszzzzszinteserccccegtemazzzzzizzzzzzgalomtól.

Senki és semmi nem foghat vissza! Járt az agyam, jöttem-mentem-kutattam a lehetőségeket a világban – ami leginkább Budapest… – , és magamban. Amire eddig nem volt időm, na, majd most! Színdarabot írok, dobolni tanulok meg salsázni, és valami egzotikus nyelvtudásra is jó lenne szert tenni, és ezernyi más ötlet kergetőzött a fejemben.