A kompromisszum annak a művészete, hogy úgy osztanak fel egy tortát, hogy mindenki azt hiszi, ő kapta a nagyobb szeletet.

Nos, igen. Én is azt hiszem, hogy én kaptam a nagyobb szeletet, és azt gondolom, hogy ezzel nem csak ámítom magam, az érzelmeim felfokozott állapota miatt, és mert ha Rá gondolok a vérem szinte lángolva száguld az ereimben.. Amikor magam alatt vagyok, ami gyakran megesik olyasvalakivel, aki egyedül él, úgy érzem, hogy nem elég, amit kapok, lázongok, és mindent akarok, Őt egészen, minden napra és minden éjszakára.

Ha egy nőt elhalmoznak kedvességgel, bármire képes, még elhinni a lehetetlent is. Igaz, ez a férfiaknál is így van. Szerelmem legalább annyira igényli a dédelgetést, amennyire én, és mivel nincs bennünk gőg, sem hiúság, sem félelem, kitárulkozunk és kimutatjuk egymás iránti érzelmeinket minden formában: ahogy egymáshoz szólunk, ahogy egymáshoz érünk, ahogy vitatkozunk, ahogy szeretkezünk, pl. egymás testének becézése feje búbjától lába újáig, úgy, hogy a tudatalattijában is bevésődjön, hogy ilyen jót csak tőlem kaphat, és én csak Tőle kaphatok.

 A gőg, szerintem, félelem és butaság által gerjesztett fals érzelmi állapot, félelem attól, hogy gyengének (gyengédnek…), kedvesnek, türelmesnek látszunk, vagyis mindenféle kompromisszumra hajló tulajdonsággal rendelkezünk, és, ezáltal megtiporhatják önbecsülésünket, a már amúgy is sérült önbizalmunkat.  

 A hiúság az a tudatállapot, amikor többet képzelünk önmagunkról, mint az indokolt, de, ha indokolt is valamiért, kedvesnek lenni, kifizetődőbb, mint nevetségesnek lenni. De egy hiú nő lehet különösen vonzó is... Igen, mert a vadászösztön még pislákol napjaink férfijaiban is, és egy büszke fejtartás, lenéző tekintet, a vad bekerítésének, megszerzésének vágyát erősen fokozza bennük. De egy jégnő megszerzése csak ideiglenes élvezet, a legtöbb férfi szereti, ha szeretik… Akik fallal veszik körül magukat, lehet, hogy nem csalódnak, de a tökéletes egyesülésre nincs semmi esélyük.

A kompromisszumos megoldás, mégiscsak lehet elfogadható állapot, és megoldása egy problémának. Elfogadható akkor, ha olyan, életemnek és boldogságomnak lényeges elemei miatt kell meghoznom, amik nélkül, a kompromisszum elutasításával, szenvednék, boldogtalan lennék.

Szóval, hadd higgyem, hogy szeretőként bár – és, ezáltal, a nyilvánosság szemében, csak a második helyet birtokló versenyző vagyok-, de a tortából a nagyobbik szelet nekem jutott. Lehet, hogy csak alkalmanként jutok a tortához, de az a torta a világ legfinomabb tortája, az általam igényelt, vágyaim netovábbjában megálmodott összes hozzávalóval, tökéletes minőségben és mennyiségben tálalva.

 És a hab a tortán a tegnap este elhangzott csodálatos mondata: amikor veled vagyok, olyan, mintha Te én lennél, vagyis tökéletes kiegészítőm testben, lélekben és szellemi síkon.

Nos, ez az, amiért érdemes kompromisszumot kötni, merthogy én is így érzek Vele kapcsolatban.