2010. október 31., vasárnap

Mester a ködben 2.

 Miután kijöttünk a festékboltból azt mondja, hogy most elmegy az asztaloshoz a léceket legyalultatni. Mi van? kérdezte a hang a fejemben sikítva.Már nagyon ráncoltam a homlokom, mire gyorsan magyarázni kezdte, hogy neki nincs olyan mérető gyaluja, vagy mije, ami kell - már nem tudom., mire hivatkozott. Na jó, az mennyi lesz. 2 ezer körül. Rendben, odaadtam a pénzt. Negyedóra múlva hív, hogy a 2 az 7. Az sok, mondom, várom otthon a kapuban.  Na ide figyeljen, elvállalt valamit egy összegért. Nekem ez nem azt jelenti, hogy különböző munkafázisokért, más embereknek fizetgetek mindenféle összegeket, mert akkor miért fizetnék magának? Ember dermedten néz. Gondolom nő még nem beszélt így vele. Talán még senki nem vonta felelősségre, hisz az emberek nem nagyon mernek ellentmondani mesterembernek, leginkább azért, mert nem tudják, miről is beszél… Jó, jó – mondta erre, majd én legyalulom. Csodás, mondtam, és maga is pácolja, festi. Jó - mondta, de szedessem le a régi kaput, mert ő azt nem. A vége a történetnek az, hogy párom festette le a vasszerkezetet, mester és fia felrakták a léceket. Az alját és a tetejét nekünk kellett lenolajjal lekenni, és festeni. A közepén valahogy a kapu két szárnyának lécezete eltérő lett, mi hoztuk helyre, és újraszereltük a zárat és a kilincset, mert azt is elbaltázták. Ja, és mielőtt távoztak behordták az udvarra a megmaradt léceket, ami 15 db 30-40 cm-es lécecskét jelent – mindet lefestve. Már értettem miért kellett utólag még egy doboz festéket venni: ahelyett, hogy elvágás után, csak a hasznos részét festette volna le, az egészet lefestette, utána darabolta…
 Már megnyugodtam, és napirendre tértem afelett, hogy hülyének néztek, de az továbbra is bosszant, hogy nem lehet megbízni a mesteremberekben. Az sem fér a fejembe, hogy a szomszéd faszerkezetes tornáca miért tűnik tökéletesnek, amikor az én egyszerű kerítésem oly tökéletlen lett... Valószínűleg úgy gondolta mesterünk, hogy: egy nő, aki egyedül él, úgysem fog pofán vágni, ha gyatra munkát adok át, akkor meg minek több időt fordítani egy kapura...
XXI. század, és még mindig küzdenünk kell, hogy szavunk számítson valamit.
Lehet, hogy az alábbi írásokat ki kellene ragasztani az irodákban, bárokban, kocsmákban, aluljárókban, golfpályákon, és az összes olyan helyen, ahol csak férfi megjelenhet. Talán észbe kapnak.

http://www.inforadio.hu/hir/tudomany/hir-243898

http://szemelyescoach.hu/cikkeim/Esendoferfiak.htm


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üdvözöllek, Kedves Olvasó!

Ide kalauzolt a sors, vagy tudatosan érkeztél, s, ha már itt vagy, olvassál.
Ha tetszik, írd meg, ha nem tetszik, azt is közöld.

Derűt és jóságot kívánok!
Desirée