Mester a ködben

Amit nem tudunk saját kezűleg elkészíteni, azt megvesszük. A kapum és a hozzá tartozó kerítésem tönkrement. Valamiféle préselt pozdorjából volt kialakítva, ami a sok esőtől elgörbült, és az utcáról úgy nézett ki, mintha gyomorszájon vágták volna. Új kapura volt szükségem, és a szomszéd bácsi ajánlott egy embert a faluból, aki az ő tornácának faszerkezetét készítette. A művet megnéztem, és úgy döntöttem, hogy a kivitelező megfelelő munkát végzett, így felvettem vele a kapcsolatot. Ember jött. Az a fajta arc, amelyikről nem tudom eldönteni, hogy az alkoholizmus, valami betegség vagy a kemény élet véste bele az árkokat. Elmondtam, mutattam mit szeretnék, ő azt mondta, hogy 20-30 ezer forintért megcsinálja. Azt mondtam, hogy OK 20, ha én pácolom-festem (csináltam már könyvespolcot), mind a fémszerkezetet, ami a régi kapu maradványa, mind az új farendszert, ami az új alkotást képezi (spórolni akartam). Mondta, hogy akkor leméri, hogy mennyi léc kell, én mondtam, hogy majd én lemérem. Le is mértem, ki is számoltam. Egy szombat reggelre beszéltük meg, hogy jön a pénzért, ami a faanyag és a csavarok megvásárlásához szükséges. Mennyit vegyek ki az automatából – kérdeztem. 50 ezer elég lesz – mondta laza kézmozdulattal. Mennyi?!!! 15 szál 10 cm széles, 4 m-es lécre? Na várjon mondtam, öltözöm, megyek magával (van akit nem szabad Önözni, mert nem a tisztelet jeleként, hanem nagyképűségnek veszi…) Az úton érdeklődést színlelve hallgattam, hogy ő mi mindenhez ért, a kéményrakástól a tető ácsoláson keresztül a burkolásig. Valahogy egy szavát sem hittem… 11 ezerért megvettük a léceket (szállja 600 Ft volt) és a csavarokat… Majd a festékboltba mentünk, ahol 5 l festéket kért. Ennyi nem kell – mondtam én, 2-3-ra lesz szükség, egyelőre kettőt veszünk. Hígítót kérnek, kérdi az eladó (nő) és az emberre néz, aki elhúzza a száját és azt mondja, hogy nem. Már hogyne kérnénk – mondom. Na és lenolaj van – kérdi a hölgy. Az minek – kérdi az ember. Hát hogy ellenállóbb legyen vízre, szúra – mondjuk ketten a „mesternek”. Veszünk, bár már annyi minden forog a fejemben, hogy leginkább lemondanám az egész egyezséget. Nagyot nyelek, és nem kicsit mogorván hagyom el a festékboltot.Folyt. köv.