A Némber

 Azt álmodtam, hogy felhívott a felesége és azt mondta: Te Szemét Némber! Ddde, de nem is, én már nem… Tiltakozom! Nem vagyok némber! Szerelmes voltam! De nem akartam senkinek fájdalmat okozni… És már nem is járunk…

Némber, némber – fura szó, csupa zöngés mássalhangzó, fantáziát borzongató főnév, de akár jelző is lehet.

De ki is az a némber, milyen ember? Most látom, hogy van egy verselő blogoló Némber néven, és itt lehet őt olvasni: http://www.nember.blogol.hu/. Nekem tetszenek a versei.

 A Wikipédia szerint tiszteletreméltó tulajdonságoktól mentes nő. Na, ja, és mentsen meg tőle az ég, a sors, a találkozás…

 Azt hiszem, ismerek igazi némbereket. Nem azért sorolom itt őket, hogy tisztára mossam magam, hanem, mert tényleg érdekes esetek és egyéniségek.

 Az egyikük egy volt kolléganőm, aki kedvességével, vidámságával mindenkit levett a lábáról, engem is. Aztán hol az egyik, hol a másik kolleganő vitatkozott össze egymással (nem vele!). Lassan rádöbbent kis közösségünk, hogy némberünknek az a szokása/hobbija/passziója, hogy kiszedi a legféltettebb titkainkat, és olyan ügyesen publikálja, persze úgy, hogy az érintett éppen ne legyen jelen, hogy szinte észre sem vettük, hogy az ő ajkáról hangzott el... Az egymásról alkotott negatív véleményeket is terjesztette, élvezettel kísérve az egymás haját tépő kolleganők veszekedéseit. Egyszer aztán kiborult a bili, és akkor könnyes szemmel rebegte el bocsánatkérését: én nem tudtam, hogy ez titok…, meg, hogy én nem azért mondtam…, hogy, én nem akartam senkit megbántani… És ilyen hülye szövegekkel mentegette magát. És bevettük a könnyes hebegést, és megbocsájtottunk neki.

 Egy alkalommal pedig ő mesélt magáról. Három testvér legkisebbikeként élte gyerekéletét, de ellentétben a mesékben megszokott történettel, nem ő volt a kiválasztott, a legszebb, a legokosabb. Elmondása szerint a szülei szemében a bátyja volt az okos, nővére a szép, őrá pedig senki sem figyelt, ha mondandója akadt az senkit nem érdekelt. Rájöttem, hogy így, a titkos hírek terjesztésével kompenzálja a gyerekkori mellőzést, azaz információkat gyűjt, aztán továbbadja, miközben középpontba kerül, így bosszút áll szülein, testvérein. Hátborzongató, bár jobb mintha késsel a kezében szomjazná a bosszút… Pedig szép, csinos, még okos is bizonyos szempontokból… És mégis, vagyis mégsem tudja ellenőrizni azt a kényszert, ami betegesen a figyelem központjába jutásra ösztönzi, szinte bármi áron, csak figyeljenek rá, csak manipulálhasson. Szóval azt hiszem, hogy egy ilyen beteges pletykafészek lehet némber...       

 Volt egy másik kolléganőm, akinek az volt a mániája, hogy csakis olyan hapsival flörtölt, aki nemrég nősült, vagy éppen elterjedt a híre, hogy összejött valamelyik kolléganőnkkel. Mindenképpen egy friss szerelmi kapcsolatot szemelt ki áldozatául, amibe aztán jól beletiporhatott. Kifejezetten csinos lány volt, el lehetett róla mondani, hogy bájos és kedves. Mint egy megrögzött szívtipró újra és újra csábított és sikerrel. De nála a „Veni, vidi, vici” (jöttem, láttam, győztem) azt jelentette, hogy bűbájával kecsegtetve, áldozatát az őrületbe kergette. Amikor már biztos volt abban, hogy az áldozat szakított, összeveszett, elvált a párjától miatta, belerúgott a szerencsétlen szenvedőbe, az pedig megtörten, érzelmeitől gyötörve, vágyaival kielégületlenül maradva - mert a csajnál a csók volt a maximum, amit megengedett - verte a fejét a falba.

 Igazi némber! Mentesíti-e őt a némberség alól, hogy valamikor valaki hasonló módon megalázta? Szerintem, nem.

 A harmadik típus az előző finomabb, avagy durvább kiadása. Szempont kérdése, hogy melyik. Ő csak akkor és csak ott próbál flörtölni, amikor és ahol a férfi párja/barátnője/felesége is jelen van. Csáberejét rövidtávra koncentráltan használja. A vadászat nem tart sokáig, és egyetlen buli alatt akár több áldozatot is szed, és ha a vad bekerítése sikertelennek tűnik, máris kinézi magának a következőt. Ha sikeres, élvezettel figyeli, ahogy a barátnő duzzogva vitázni kezd, esetleg elrohan, vagy csak szemrehányó tekinteteket vet párjára, jelezvén, hogy mindent lát. Buli végeztével már a férfi arcára, nevére sem emlékszik. Ahogy az előző némber esetében is, számára a férfi csak játékszer. A lényeg, hogy romboljon, kínozzon.

Nem is csoda, hogy a muzulmánok a nőt veszélyesnek tartják… Egyszer egy kolleganőm azt mondta: ha tó nincs, béka sincs. A nő a tó, ami megadja a lehetőséget a békafiúnak, hogy lubickolhasson az élvezetben. Ha minden nő erkölcsös, egy (hetero) férfinak sem adatik meg a félrelépés esélye. Uramisten, mennyi remekművel lennénk szegényebbek egy ilyen utópisztikus és unalmas édenkertben…