Nem a szinonima szótárt helyettesítem, hanem azt a néhány szót soroltam fel, amivel tudatni lehet egy másik emberrel, hogy tévedtünk. És ami ennél is fontosabb a másik ember szempontjából, hogy nemcsak azt érzékeli, hogy van önkritikánk, hanem azt is, hogy tiszteljük, kedveljük őt annyira, hogy fontosnak érezzük a kiengesztelését. Habár a kiengesztelést inkább intimebb vagy szorosabb kapcsolatokban alkalmazzuk, és akár szavak nélküli gesztusokkal is megoldható… De ha a metrón rálépnek a lábamra, igaz, hogy fáj, de ha elnézést kérnek érte, kevésbé dühöngök. Ha mondjuk egy kollégám téves információt ad, amiből kellemetlenségem adódhat, hát az a minimum, hogy elnézést kérjen. De vannak emberek, akik soha életükben nem mondják ki. Egész egyszerűen nem tudják kimondani… Mert nem akarnak megalázkodni, legalábbis ők annak érzik a bocsánatkérést. Egy ilyen fura szituáció állt elő a napokban. És ott állt ő, a vétkes, és láttam a tekintetében, hogy bántja, hogy ott belül már homokot szórt a fejére, de ki nem fogja mondani, hiába is várom, találjam ki, tudjak olvasni a fejében…, de ne akarjam kimondatni, mert ő aztán soha, sehol, senkinek… (Könyv: Soha, sehol, senkinek, írta Faiza Guén- Franciaország másként...) Hát jó, ő alszik szarul, nem én. Nem fogok rászólni, hogy bökd már ki, mit szenvedsz ezen, hisz csak egy szó! Mert a szónak súlya van…! Ha kimondjuk, főleg, ha őszintén, odaadtunk magunkból valamit, ugye?! Hát tartsd meg a szót, haver, én azért megbocsájtok, mert tudom, hogy mindenkinek mást nehéz kimondani. És a nagy dolgok kimondása vagy megkönnyebbülést hoz, vagy ki tudja…
Én például sokáig nem mondtam ki a szót, hogy Szeretlek… Szívesen vettem, ha nekem mondták, de én nem... Féltem, hogy elszáll, hogy már nem lesz az enyém, hogy megváltozik valami. Mert Ő most még bizonytalan az érzelmeimet illetően, ezért nagyon odaadó, hódító, lovagias, rajongó. Na, de, ha kimondom, tudni fogja. Megnyugszik. Lenyugszik a nagy akarás. Aztán egyszer nagyon rossz kedvű volt, és kiderült, hogy azért, mert azt hiszi, hogy nem szeretem, azaz nem úgy, hogy azzal a szóval megtiszteljem. Imádlak - mondtam nevetve, már hogyne szeretnélek, amikor te vagy a nagy Őm. És onnantól kezdve még rajongóbb lett…
Hű, de éhes vagyok! Édesköménygumós, póréhagymás csőben sült burgonya lesz az ebéd, tejszínnel, szerecsendióval, reszelt parmezánnal a tetején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek, Kedves Olvasó!
Ide kalauzolt a sors, vagy tudatosan érkeztél, s, ha már itt vagy, olvassál.
Ha tetszik, írd meg, ha nem tetszik, azt is közöld.
Derűt és jóságot kívánok!
Desirée